Akrilamid a kapszulás kávékban – van-e félnivalónk?

Mekkora egészségügyi kockázatot jelent a pörköltkávéban jelen lévő akrilamid-tartalom? Van-e különbség a világos és a sötét pörkölésű, illetve a koffeintartalmú, valamint a koffeinmentes kávék szennyezettsége között? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Schmidt Noémi, a Nébih Analitikai Nemzeti Referencia Laboratóriumának munkatársa a független laboratóriumi vizsgálatokat végző WESSLNG Tudásközpont által szerkesztett és kiadott Élelmiszervizsgálati Közlemények decemberi számának cikkében.

Az akrilamid kis molekulasúlyú, szagtalan, szilárd, fehér színű vegyület, amely vízben és szerves oldószerekben egyaránt jól oldódik. Az akrilamidot az 1950-es évektől kezdve számos ipari eljárás során alkalmazzák, például poliakrilamidok gyártásához, amelyeket többek között vízoldható sűrítőanyagként használnak fel. Tudható még róla, hogy e vegyület emberi idegméreg, amelyet a Nemzetközi Rákkutatási Hivatal (IARC) a 2A csoportba (valószínű emberi rákkeltő) sorolt.

A Swedish National Food Administration 2002. április 24-én közleményt adott ki arról a felfedezésről, amely szerint a burgonyában és a gabonafélékben nagy mennyiségben előforduló aminosav, az aszparagin hatására, valamint a magas szénhidrát-tartalmú, hőkezelt élelmiszerekben átalakulási termékként akrilamid képződik, így az kimutathatóvá válik a különböző snack-ekben, a burgonya chips-ekben, a kenyérfélékben, a gabonatermékekben és a kávéban is. A felfedezés után egyre több vizsgálat indult a fenti élelmiszerek akrilamid tartalmának a kimutatására.

Az akrilamidról itt olvashat részletes cikket a Laboratorium.hu-n.

A kávé akrilamid-tartalma a pörkölés során alakul ki, a kezdeti szakaszban keletkezik a legnagyobb mennyiségben (több, mint 7 mg/kg), majd a folyamat végéhez közeledve csökken (a teljes pörkölési folyamat során a keletkező akrilamid több mint 95%-a elbomlik). Vagyis a rövidebb pörkölési ciklusú, világos pörkölésű kávék akrilamid tartalma várhatóan sokkal magasabb, mint a sötét pörkölésű szemeké.

A cikk szerzőjének HPLC-MS/MS méréssel történt kutatásai igazolták a feltevést, hogy az őrölt kávék akrilamid-tartalma átlagosan magasabb, vagy esetenként hasonló volt, mint a lefőzött kávék akrilamid-szintje, az eredmények közötti különbség azonban nem volt szignifikáns.

Azt is megállapította, hogy a lefőzött kávék és azok őrölt kávé párjaik között egyik kávégép (amelyek eltérő paraméterekkel – például hőmérséklet, nyomás, felhasznált víz mennyisége –

rendelkeznek, ilyen módon befolyásolva a kapszulás kávékból kioldódó akrilamid mennyiségét) esetén sem volt szignifikáns különbség a mért akrilamid-mennyiség tekintetében: a robusta (Coffea canephora [robusta]) típusú kávék akrilamid-szintje magasabb, mint az arabica (Coffea arabica) fajtáké.

A vizsgált kapszulás kávék robusta vagy keverék kávét tartalmaztak, amivel megmagyarázható azok magasabb akrilamid-tartalma. A világos pörkölésű minták magasabb vagy hasonló mennyiségű akrilamid-tartalmat eredményeztek sötét pörkölésű társaiknál. A koffeintartalmú és a koffeinmentes kávéminták között nem volt jelentős különbség, a koffeinmentesítési eljárások nem befolyásolják számottevően az adott kávé akrilamid-tartalmát.

A tudományos kutatást ingyen és teljes terjedelmében letöltheti a WESSLING Tudásközpont szerkesztésében és kiadásában megjelenő Élelmiszervizsgálati Közlemények című, idén 67 éves tudományos szaklap honlapján.

Idén is Superbrands-díjas a WESSLING!

Laboratóriumunk immáron negyedik alkalommal kapta meg a Superbrands Business díjat, melyről itt tájékozódhat.

Bővebben